2. fejezet

2. fejezet

(Damon szemszög)

Miután Elena röviden felvázolta a helyzetet, meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szereti Stefant. Döbbenetemnek hangot is adtam:

-          De Elena miért akarod ezt?

-          Nem is tudom, erre nem lehet ésszerű választ adni. –tűnődött Elena.

-          Te meg tudod mondani, hogy miért szeretsz vámpír lenni?– kérdezte pár másodperccel később.

-          Jó néhány érvet fel tudok sorakoztatni, ami a vámpírság mellett szól, de legalább ugyanennyit, ami ellene. – adtam egy diplomatikus választ, de Elena nem érte be ennyivel, hanem tovább faggatózott:

-          Naaa, sorolj fel néhányat, kérlek! – könyörgött, én pedig nem tudtam ellenállni azoknak a kiskutya szemeknek, tehát elkezdtem az érvek felsoolását:

-          Szerintem mindenképpen előny az, hogy szabad vagy, nem kötnek meg az alapvető emberi teendők, mint például, az alvás. Ki tudod kapcsolni az érzéseidet, ami sokszor nagyon jól jön. Gyors vagy, erős vagy és nem utolsó sorban szép is…ja, és sokáig élsz, tehát van időd mindenre, utazásra, kalandokra, nagy szerelmekre.

Viszont sok hátránya van többek között, az is, hogy ha valakit megismersz, nem élhetsz vele teljes életet, úgy ahogyan azt szeretnéd, mert a vámpírságod mindig közétek fog állni, a szerelmedet állandó veszélynek teszed ki, ha pedig eljön az a pillanat, amikor búcsúznod kell, kikapcsolod az érzéseidet és egy gyilkológéppé válsz.

Nem telepedhetsz le sehol véglegesen, mert egy idő után az embereknek feltűnik, hogy semmit nem változol, rájönnek, hogy vámpír vagy és hajtóvadászatot rendeznek, hogy elkapjanak. – amikor befejeztem a mondandómat, láttam, hogy egy barna szempár csodálkozva és megrendülve mered rám, azt hittem, valami rosszat mondtam, de amikor néhány másodperccel később Elena szája az én ajkaimra tapadt meggyőződhettem róla, hogy minden teljesen rendben van.

Amikor ajkaink elváltak egymástól Elena halkan megkérdezte:

-          Tudod milyen régóta vártam erre?

-          Nem, de az biztos, hogy nem régebb óta, mint én – suttogtam, majd  megcsókoltam.

Most már nem álltunk meg egy csók után, hanem lázasan vetkőztetni kezdtük egymást…

1. fejezet

1. fejezet

(Elena szemszög)

-          Stefan!

-          Nem, Elena én erre nem vagyok hajlandó. – kiáltotta Stefan és kiviharzott a házból.

Reményvesztetten ültem le a lépcsőre. Már hónapok óta veszekedtünk, de Stefan hajthatatlan volt. Makacssága már-már elviselhetetlen volt. Épp amikor rászántam magam, hogy felmegyek és tanulok egy kicsit holnapra, kopogtak. Rohantam az ajtóhoz, reméltem, hogy Stefan jött vissza. De amikor kinyitottam az ajtót, készen arra, hogy Stefan nyakába ugorjak, meglepődve és értetlenkedve léptem hátra.

-          Szia, Elena! – köszönt Damon – Bemehetek?

-          P-persze. – válaszoltam még mindig ledermedve.

-          Valaki mást vártál ugye? – kérdezte Damon az arcomat fürkészve – Úgy látom, nem a

legjobbkor jöttem, de Stefant keresem. Nem tudod, hogy merre van?

-          Hazament. – válaszoltam hűvösen.

-          Aha, de nem jött. Elena! Mi történt? Már megint veszekedtetek? – kérdezte Damon

aggódva.

-          Igen.

-          Most éppen mi volt a vita tárgya?

-          Az, ami már hetek óta folyamatosan. – válaszoltam és hangom egy oktávval feljebb szökött.

-          Oké, nyugi! Nem avatnál be? Mert nekem fogalmam sincs, miről veszekedtek olyan

régóta.– kérte Damon szinte már könyörögve.

-          Rendben, rendben. Gyere fel a szobámba.

Úgy gondoltam, hogy baj nem lehet belőle, ha elmondom Damonnek…

Bevezető

Sziasztok! Ez az első történetes blogom. A történet elsősorban Delenás, de szeretnék belevinni egy kis Staroline-t is a későbbiekben. Elenát igyekszem máshogy megformálni, mint ahogy a sorozatban megismerhettük. Úgy gondoltam, hogy izgalmasabb így, hogy önálló és határozott és nem szorul állandóan védelemre és segítségre. A céljait, törekvéseit és az érzéseit is megváltoztattam kicsit. :) Nem tudom meghatározni, hogy a történet a sorozat melyik epizódjától indul :/ :D Igazából tavaly, a harmadik évad alatt kezdtem íni. :) Ha nektek sikerül, kérlek írjátok meg nekem. ;) Örülök mindenféle a hozzászólásnak, akár pozitív, akár negatív. A kritikákat lehet a fejezet alá írni, vagy a noemihorvath0721@gmail.com e-mail címre. :) Jó szórakozást. :)