2013. június 17., hétfő

4. fejezet



4. fejezet
(Damon szemszög)

Nem igazán tetszett a megállapodás, amit Elenával kötöttünk, legszívesebben azt követeltem volna, hogy azonnal szakítson Stefannal, de ezt nem tehettem, ha nem akartam kockáztatni elvesztését. Éppen ezért megpróbáltam, jó képet vágni a dologhoz, ami ugyan nem volt könnyű, de az a gondolat, hogy Elena néhány héten belül a barátnőm lesz, megkönnyítette kissé a színjátékot.
Amikor pedig Elena kézen fogva maga után húzott a kanapéra és elkezdte kigombolni a nadrágomat, rögtön nem gondoltam semmire, csak rá.
Míg előző szeretkezésünk alkalmával ruhákat szaggatva estünk egymásnak, ezúttal kiélveztünk minden egyes pillanatot amit együtt töltöttünk.
Szépen lassan megszabadítottam Elenát pizsama felsőjétől, mialatt ő lassan kigombolta az ingemet és végigsimított a mellkasomon, még néhány percig kényeztettük egymást, kiélvezve a csendet ami ránk telepedett, majd előtört belőlem a vágy amit már nem tudtam elfojtani, nekiestem Elenának, ami ellen semmi kifogása nem volt.
Az újabb viharos szeretkezés után percekig csak feküdtünk egymáson, majd Elena felpattant és elkezdte felkapkodni magára a fehérneműit. Megijedtem, hogy talán megbánta ami az imént történt. Meglátva aggódó arckifejezésemet szája széles mosolyra húzódott, odalépett és megcsókolt, visszarepítve abba a mámorba amiben egészen egy perccel ezelőtt lebegtem, majd hirtelen megszakította a csókot és megszólalt visszarángatva ezzel a földre.
-          Mennem kell!
-          Hová?
-          Megbeszéltem a csajokkal, hogy ma délelőtt elmegyünk vásárolni, aztán beülünk ebédelni a Grillbe.
-          Most komolyan dobsz engem egy vámpírbarbie és egy defektes boszi miatt? .kérdeztem hitetlenkedve.
-          Hát ha szeretnél gyere velem, de nem hiszem, hogy élveznéd az egész napos vásárlást, ruhapróbálgatást és pletykálást.mondta egy elbűvölő mosoly kíséretében.
-          Ööööö, lehet, hogy inkább kihagynám-mondtam nevetve.
-          Rendben, de mi lenne, ha kilencre idejönnél? Főzhetnénk valamit és az egész estét együtt tölthetnénk, sőt egy kicsit még a reggelből is!- mondta pajkosan, majd odalépett hozzám és átölelt.
-          Tetszik az ötlet, de ha józanul gondolkozok, akkor eszembe jut, hogy mi lesz Stefannal, nem lesz baj ha ilyen sokáig hanyagolod? - kérdezte talán egy kicsit túl aggodalmasan.
-          Ne gondolkodj józanul, a szerelemben az nem szokás. - mondta, majd egy szenvedélyes csókkal belém fojtotta a további aggodalmaskodást.
Mire felocsúdtam Elena már beült a kocsijába és elhajtott, én pedig ottmaradtam kusza gondolataimmal és az Elena iránt érzett szerelemmel, ami talán végre viszonzásra lelt.



2013. június 15., szombat

3. fejezet



Sziasztok tudom, hogy nagyon sok idő telt el az előző rész óta, de a suliban jegylezárás volt, rengeteget kellett tanulnom, táncon pedig egy nagy előadásra készültünk, tehát alig volt időm, de most itt van az új fejezet. Remélem tetszeni fog :) Most igyekszem hamarabb hozni az újat :)
Köszönöm szépen a 230 látogatót és nagyon örültem, amikor láttam hogy már van egy feliratkozóm is :) Néhány kommentnek is örülnék, de nem vagyok telhetetlen. ;)
Na, akkor jó olvasást :)

3. fejezet
(Elena szemszög)

Reggel ragyogó napsütésre és a frissen főtt kávé illatára ébredtem.
Álmosan lementem a konyhába, ahol Damon sürgött-forgott. Amikor észrevett, letette, ami éppen a kezében volt, hozzám lépett és megcsókolt. Erről a csókról eszembe jutott minden, amit az éjszaka folyamán műveltünk és elmosolyodtam.
-          Ülj csak le, mindjárt kész a reggeli mondta Damon szintén mosolyogva.
-          Mit kapok reggelire? kérdeztem kíváncsiskodva.
-          Müzlit és kávét mondta Damon és letette elém a kedvenc müzlis tálamat, egy hatalmas adag gabonapehellyel.
-          Tényleg eddig terjed a konyhaművészeted? Azt hittem, hogy egy pasi, aki már jó ideje egyedül él legalább egy tojásrántottát össze tud dobni.
-          Ez valóban így van, kivéve, ha az a pasi egy vámpír.
-          Oké, oké, nagyon köszönöm ezt a fantasztikus reggelit.
Amíg be nem fejeztem a reggelit, csendben ültünk.
-          Elena!
-          Igen?
-          Beszélnünk kell a tegnap estéről és arról, hogy akkor most mi is van közöttünk!
-          Rendben Damon! Nem tudtam, hogy úgy érzek irántad, ahogy érzek…
-          Miért, mit érzel irántam?
-          Hááááát, az biztos, hogy amit érzek, az már több mint barátság…De még nem szerelem. A legnagyobb problémám az az, hogy lassan irántad már többet érzek, mint Stefan iránt, de képtelen vagyok ezt megmondani neki, legalábbis a bál előtt. Az mindkettőnk számára borzalmas lenne.
-          Elena, én nem kérem, hogy szakíts Stefannal, legalábbis ne miattam, hanem a saját boldogságod miatt, mert úgy tényleg nincs értelme, hogy együtt legyetek, ha te már nem szereted, az csak szenvedés lenne számodra, és valljuk be Stefannak is. De abban teljesen igazad van, hogy értelmetlen lenne a bál előtt szakítanotok.
-          Ha túlleszünk a bálon, leülök Stefannal és elmondom, hogy már nem érzem iránta azt amit korábban, és felnőttekhez méltóan megbeszéljük, hogy akkor most mit is csináljunk. Utána veled is leülök, és átbeszéljük a dolgainkat. Ez így megfelelő lesz?
-          Tökéletes. válaszolta Damon vigyorogva.
-          Remek, most viszont menjünk be a nappaliba, van számodra egy meglepim.– mondtam szintén mosolyogva.
-          El sem tudom képzelni, hogy mi lehet az.mondta Damon. Nem szóltam egy szót sem, csak magam után húztam a nappaliba.

2013. június 3., hétfő

Sziasztok!

A kedvenc blogom írója, most kezdett bele egy új történetbe, olvassátok el! Fantasztikus! :)
Érdemes visszamenőleg elolvasni a régebbi történeteket is mert zseniálisak. :D

http://titkosdiariestortenetek.blogspot.hu/2013/06/ez-lett-vesztunk-1-fejezet.html

Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek :) Teljes szívemből. :)