6. fejezet

Itt is van. :) Néhány kommentnek most is örülnék. :D
Jó olvasást!

6. fejezet

(Stefan naplójából)

2010. május 20.

Hatalmas bűntudatom van. Hogy miért??? Mert megcsaltam Elenát, ráadásul az egyik legjobb barátnőjével. De nem tudtam ellenállni Caroline szépségének, csábításának és be kell vallanom, az iránta érzett szerelmemnek. Ami ártatlan barátságnak indult, szépen lassan átcsapott lángoló szerelembe. Eleinte úgy tekintettem rá, mint egy kishúgra és ő rám, mint egy bátyra, aki mellette állt a nehéz időszakaiban, megvigasztalta, ha szomorú volt és mindig kiállt mellette. Mostanra ez teljesen megváltozott, néhány hete kezdődött a viszonyunk és azóta jóval kevesebbet találkoztam Elenával, de úgy tűik, hogy nem vett észre semmit. Sőt még mindig kitart amellett, hogy vámpír akar lenni. Lehetséges, hogy ha ezzel néhány hónappal korábban hozakodik elő, egy szó nélkül teljesítettem volna a vágyát, de most már itt van nekem Caroline. Tudom, hogy nagy hibát követtem el, amikor engedtem a vágyaimnak és lefeküdtem Caroline-nal, mert ha Elena megtudja, márpedig megfogja, mert Mystic Falls kisváros és itt nincs titok, akkor egy életre megutál. Ha pedig nem egy pletykából tudja meg, akkor én magam fogom elmondani neki, mégpedig az évzáró bál után, mert véget akarok vetni ennek a herce-hurcának.

Sokat töprengtem a dolgon, hogy mikor és hogyan csináljam, még Caroline-nal is megbeszéltem és arra a következtetésre jutottunk, hogy nem szeretnénk tökretenni Elena szalagavatóját, mert már nagyon várja és neki ez lesz az első és utolsó, míg mi Caroline-nal, az örökkévalósági járhatunk bálokba.

Szemétség lenne ezt nem figyelembe venni, csakúgy mint még sokáig titkolózni előtte és megjátszani, hogy a szerelmünk a régi.

5. fejezet

Sziasztok!

Először is tudom, hogy nagyon sok idő telt el a legutóbbi fejezet óta, ne haragudjatok, kárpótlásul ma kettőt is felteszek. :)

Másodszor pedig szeretném nagyon megköszönni a hozzászólásokat és az 500 látogatót!! :)  

Jó olvasást :)

5. fejezet

(Elena szemszög)

Miután bevallottam Damonnek azt amit az agyam még nem is fogott fel, csak a szívem, nem tudtam tovább ottmaradni, el kellett indulnom, hogy mire találkozok a lányokkal, már ne látszódjon rajtam a feldúltság és rendezzem magamban zűrzavaros gondolataimat és érzelmeimet.

Először is biztos vagyok benne, hogy halálosan szerelmes vagyok Damonbe, másodszor pedig, szeretem Stefant is, de már egyre inkább csak barátként…de egy barátot nem bánt meg azzal az ember, hogy összejön a bátyjával…és én most mégis ezt fogom tenni. Majd megpróbálom elhitetni Stefannal, hogy a szerelmünk elapadt és már semmi értelme tovább vergődnünk egymás mellet, boldog, gondtalan szerelmeseket játszva. Ha szerencsém van ezt Stefan is belátja…de vajon amikor a szakításunk után nem sokkal a bátyja karjaiban kötök ki, mit fog gondolni rólam??? Nyilvánvalóan azt hogy egy ribanc vagyok csakúgy mint Katherine. De nem érdekel, nem fogok azzal törődni, hogy Stefan mit fog gondolni rólam és Damonről…nem, ezt a hazugságot még magammal sem tudom elhitetni, nemhogy másokkal, mert biztosan érdekelni fog, hogy mit gondol Stefan, végül is több mint másfél évet jártunk és nagyon sok mindenen mentünk keresztül együtt.

De hátha ő is rátalál majd egy másik lányra és ráébred, hogy a mi szerelmünk csak egyszerű diákszerelem volt, akkor minden a legnagyobb rendben volna, de nekem sosincs ilyen szerencsém…

Zűrös gondolataimat Caroline szakította félbe egy telefonnal, ugyanis fél órája vártak ám Bonnie-val a parkolóban.

Kiszálltam a kocsiból bevágtam magam mögött az ajtót és elindultam, még mindig töprengve zűrös pasi ügyeimen, de amikor megláttam a barátnőimet vásárlásra és pletykákra készen,mélyen magamba temettem a gondjaimat, nehogy megsejtsenek valamit.

Amikor belevetettük magunkat a boltok forgatagába rájöttem, hogy ma pont erre van szükségem, hogy legalább egy kicsit ne gondoljak másra, csak arra, hogy milyen jó tizennyolc évesnek lenni egy plázában, egy bankkártyával és a két legjobb barátnőmmel.