3. fejezet

Sziasztok tudom, hogy nagyon sok idő telt el az előző rész óta, de a suliban jegylezárás volt, rengeteget kellett tanulnom, táncon pedig egy nagy előadásra készültünk, tehát alig volt időm, de most itt van az új fejezet. Remélem tetszeni fog :) Most igyekszem hamarabb hozni az újat :)

Köszönöm szépen a 230 látogatót és nagyon örültem, amikor láttam hogy már van egy feliratkozóm is :) Néhány kommentnek is örülnék, de nem vagyok telhetetlen. ;)

Na, akkor jó olvasást :)

3. fejezet

(Elena szemszög)

Reggel ragyogó napsütésre és a frissen főtt kávé illatára ébredtem.

Álmosan lementem a konyhába, ahol Damon sürgött-forgott. Amikor észrevett, letette, ami éppen a kezében volt, hozzám lépett és megcsókolt. Erről a csókról eszembe jutott minden, amit az éjszaka folyamán műveltünk és elmosolyodtam.

-          Ülj csak le, mindjárt kész a reggeli – mondta Damon szintén mosolyogva.

-          Mit kapok reggelire? – kérdeztem kíváncsiskodva.

-          Müzlit és kávét – mondta Damon és letette elém a kedvenc müzlis tálamat, egy hatalmas adag gabonapehellyel.

-          Tényleg eddig terjed a konyhaművészeted? Azt hittem, hogy egy pasi, aki már jó ideje egyedül él legalább egy tojásrántottát össze tud dobni.

-          Ez valóban így van, kivéve, ha az a pasi egy vámpír.

-          Oké, oké, nagyon köszönöm ezt a fantasztikus reggelit.

Amíg be nem fejeztem a reggelit, csendben ültünk.

-          Elena!

-          Igen?

-          Beszélnünk kell a tegnap estéről és arról, hogy akkor most mi is van közöttünk!

-          Rendben Damon! Nem tudtam, hogy úgy érzek irántad, ahogy érzek…

-          Miért, mit érzel irántam?

-          Hááááát, az biztos, hogy amit érzek, az már több mint barátság…De még nem szerelem. A legnagyobb problémám az az, hogy lassan irántad már többet érzek, mint Stefan iránt, de képtelen vagyok ezt megmondani neki, legalábbis a bál előtt. Az mindkettőnk számára borzalmas lenne.

-          Elena, én nem kérem, hogy szakíts Stefannal, legalábbis ne miattam, hanem a saját boldogságod miatt, mert úgy tényleg nincs értelme, hogy együtt legyetek, ha te már nem szereted, az csak szenvedés lenne számodra, és valljuk be Stefannak is. De abban teljesen igazad van, hogy értelmetlen lenne a bál előtt szakítanotok.

-          Ha túlleszünk a bálon, leülök Stefannal és elmondom, hogy már nem érzem iránta azt amit korábban, és felnőttekhez méltóan megbeszéljük, hogy akkor most mit is csináljunk. Utána veled is leülök, és átbeszéljük a dolgainkat. Ez így megfelelő lesz?

-          Tökéletes. – válaszolta Damon vigyorogva.

-          Remek, most viszont menjünk be a nappaliba, van számodra egy meglepim.– mondtam szintén mosolyogva.

-          El sem tudom képzelni, hogy mi lehet az.–mondta Damon. Nem szóltam egy szót sem, csak magam után húztam a nappaliba.