7. fejezet

Sziasztok!
Az ígéretemmel ellenétben nem igyekezte eléggé a fejezettel. Ne haragudjatok, nagyon rosszul érzem magam miatta, elhihetitek.
Nem ígérgetek többet, de megpróbálom rendszeresen hozni a részeket. :)
Jó olvasást!

7. fejezet

(Caroline szemszög)

Amikor beállítottam Stefanhoz ma délután, láttam, hogy éppen a naplójába ír. Csendesen odalopóztam és a válla fölött belepillantottam. Épp csak el tudtam olvasni, hogy a tegnapi nap eseményeit írja le, mert felpillantott a naplóból. Amikor észrevett, becsukta a könyvet, az ölébe húzott és szenvedélyesen megcsókolt, onnan már nem volt megállás, letéptük egymás ruháit és még csak arra sem ügyeltünk, hogy felmenjünk Stefan szobájába, nehogy valaki rajtakapjon minket.
Egy röpke pillanatnak tűnő, szeretkezéssel töltött órával később egymáshoz bújva feküdtünk - immár Stefan szobájában - amikor ránéztem az órámra és észrevettem, hogy félóra múlva találkozunk a csajokkal a pláza parkolójában.
-Stefan - törtem meg a ránk telepedett csendet - mennem kell, mert találkozok Elenával és Bonnie-val.
-Jól van édes, menj csak - és mégegyszer megcsókolt, de úgy, hogy ismét az ágyban kötöttünk ki.
-Najó, most már tényleg mennem kell - mindtam egy búcsúpuszi kíséretében
Magamon éreztem Stefan szerető pillantását, amíg öltözködtem és rendbehoztam a sminkem, majd amikor már a kilincs felé nyúltam, megszólalt:
-Caroline!
-Igen?
-Csak azt szeretném kérni..., hogy...ööö, vigyázz, nehogy Elena gyanút fogjon.
-Jajj, Stefan, hát persze, hogy vigyázok - mondtam mosolyogva és kiléptem az ajtón.
Amikor beültem a kocsiba, megrohamoztak a gondolatok és érzelmek, mivel tegnap hosszasan beszélgettünk Stefannal egymásról, Elenáról és a szakításól, de eddig nem volt időm elgondolkodni ezen a beszélgetésen, mert a nappaljaimat teljes egészében a végzős bált szervezve, az éjszakáimat pedig Stefan karjaiban töltöttem.
Tehát ideje ráncba szednem a gondolataimat és az érzelmeimet. A lányok mindig késnek, úgyhogy lesz időm.
Amikor megérkeztem a plázához, leparkoltam, vettem egy kávét és egy csokis muffint az egyik kávézóban, majd visszaültem a a kocsiba és a muffint majszolva gondolataimba merültem.
Egy jó húsz perc múlva Bonnie riasztott fel gondolataimból, amikor bekopogott a kocsim ablakán.